Dr. Matkó Ida Levele a MOK Megyei Területi Szervezet OKGY küldöttjeinek!

A MOK Megyei Területi Szervezet OKGY küldöttjeinek

Tisztelt MOK OKGY-n résztvevő Kollega!

NEM, az “előnymaximalizálásra”!

Aneszteziológus vagyok, közel 60 000 műtéttel a hátam mögött,  intenzívosztályos tapasztalattal külföldön és itthon, kamarai tag. 

A MOK Etikai Kódexét módosító egyik javaslatot, amiben állást kell foglalnia Önnek, mint OKGY küldöttnek álláspontom szerint alapos megfontolást igényel. Valószínűleg nem ismeretesek Ön előtt az előzmények a MOK Etikai kódex ajánlásával kapcsolatban , ezért kérem, tekintse meg a www.orvoslas-etika.info.hu honlapot különösen az „Etikai ajánlás alapján lehet-e ölni?”  című összefoglaló írást , ami az alább írtak megértését is segíti. Lényege: a MOK Etikai ajánlásában (2020. április 14.) a covidos betegek szelektálására az intenzíves szakorvos-kezelőorvos helyett egy kevésbé képzett ún. triázs, nem bizonyított szakirodalmi adatok alapján dönthetne a gyógyítási eljárásokról, lélegeztetőgépre kerülésről, és  lekapcsolásról (ami aktív eutanázia-jogilag emberölés) azaz életről-halálról.  Ez lenne most átnevezve az előnyök maximalizálására, és erről is dönteni kell a küldötteknek az OKGY 2022.május 29-re összehívott értekezletén.

NB: az  EMMI ezt az ajánlást alapszabály ellenesnek – aktív eutanáziának minősítette és törvényességi eljárást indított ! (ld. fenti honlapon „MOK Etikai ajánlása elleni EMMI törvényességi eljárás” címmel).

A Magyar Orvosi Kamara Etikai Kódexének módosító javaslatai címen (továbbiakban Javaslat) a MOK Országos Küldöttközgyűlés részére Dr. Hegedűs Zsolt Etikai Kollégium Elnök a Területi Szervezetek Tanácsa (TESZT) határozataira hivatkozva (Budapest, 2022. április 26. Ikt. szám: 402-4/2022) tette közzé az előterjesztést. Kritikám tárgya, a Javaslat 11. oldalán található VIII. számú Módosító javaslat részlete: ”II.1.4. Az orvosok etikus viselkedése járványok kapcsán (3). Járvány esetén is az erőforrások igazságos elosztásának szükségessége mindenkire vonatkozik. Nem szabad különbséget tenni az erőforrások elosztásában a fertőzött páciensek és a más betegségekkel küzdők között. A legfontosabb etikai rendező elv az előnyök maximalizálásának elve, hogy a lehető legtöbb életet mentsük meg, illetve a lehető legtöbb várható egészségkárosodást kerüljük el.” 

Véleményem szerint az Etikai Kódex módosítása – a félkövér kiemelés – elfogadhatatlan szembe megy minden eddigi tudásunkkal, amit a hivatásrend kötelezettségéről, felelősségről szaketikai vonatkozásban tanítottunk, követtünk. A járvány az „előnymaximalizálás” és az orvosi gyakorlat életvégi döntésének kapcsolatát, az igazságos elosztás kontextusában élesen vetette fel.

Indoklásom:

Az előnyök maximalizálásának elv tartalmát (mi a haszon, mégis kinek a hasznáról van szó? az orvos hasznáról?, a beteg vagy a büdzsé hasznáról, és hol vannak a határok?) az Etikai Kollégium annak ellenére sem fejtette ki az elmúlt közel két évben, hogy orvosok számára ajánlott haszonmaximalizálási javaslatát COVID járvány idején (2020.04.14.-én„Etikai megfontolások az orvosi erőforrások elosztásához COVID-19-pandémia idején, Magyarországon”, továbbiakban Ajánlás) számos kritika érte. Nincs válasz, hogyan következik az előnyök maximalizálásának elvéből „a lehető legtöbb életet” megmentése, a „lehető legtöbb várható egészségkárosodás” elkerülése. 

Névtelen, de számos média megjelenésnek köszönhetően tudható, – ám jótékony homály fedi – hogy a járvány nehéz napjaiban hol, hogyan és hányszor alkalmazták az Ajánlás „etikai megfontolásait” kezelésmellőzésre, ágyfelszabadításra, az „előnymaximalizálás” hogyan alakította a többlethalálozás számait. 

Mulasztások felemlegetése helyett a hazai tények! Példák sorával igazolható, hogy az elmúlt évtizedekben a gyógyításban helyenként tapasztalható vélt és/vagy valós pénzhiány hogyan rombolta a szaketika vallott értékeit és azok betartását. Visszakereshető a napi sajtó,  a civilek, orvosi és jogi  szakmai tanácskozások, szaklapban megjelent anyagok visszhangtalan próbálkozása, amelyek a hazai életvégi döntésekkel, a fekvőbeteg intézetekben alkalmazott engedélyezett passzív eutanázia kérdésével foglalkoztak,  és derült ki sok esetben, hogy a beteg halála mégiscsak valamilyen aktív cselekvés, vagy mulasztás következménye volt.

Az Ajánlást követően változtatásra kértem a MOK elnökét és az Etikai Kollégium vezetőjét írásban, számos kollegám is ellenvetést tette, sőt az Ajánlást szakmai szervezetek kifejezett tiltakozását váltotta ki (pl. Tudományos és Kutatásetikai Bizottság). Értekezlet (2021.01.29 ELTE AJK Életvégi döntések járvány idején), a Medicina Kiadónál folyamatban lévő munkákban (Filó Mihály: Életvégi döntések járvány idején 2021) részletesen kifejtettem ellenvetéseimet, de más fórumokon és újságban is megjelentek jogi közlések (COVID-19 és büntetőjog. Az emberi egészség, a köznyugalom és más jogtárgyak védelme járvány idején. Szerkesztette: Ambrus István 2021 Budapest) arról, hogy mennyire romboló és milyen káros hatása van a haszonelvű gyakorlat hangsúlyos engedélyezésének a mai magyar orvoslásában.

Egy etikai kódex (ha még komolyan vesszük) már nem ajánlás! Az említett, járvány idejére alkalmazott módosítás az „előnymaximalizálás”, mint fő etikai elv nem egyetlen ártatlan szó, elírás vagy ajánlat és semmi sem lehet az, ami belőle következik. A bennünket körülvevő szociokulturális és politikai helyzet sokban idézi a 1920-as éveket. Akkor leírtak, nyilvánosságra hoztak egy brosúrát: Engedély az életre méltatlan élet elpusztítására címmel, amiből – igaz évekkel később – a kényszersterilizálás, a betegek elpusztítása, a ”gyermekeutanázia”(1939), az ActionT4 (1939), az ” Aktion 14f13 “(1941), az ” Aktion Brandt ” (1943) néven ismert gyakorlatok is következtek, ágyak felszabadítására, orvosokat felhatalmazva! 

Támogatom, hogy a transzparencia elengedhetetlen működési elve ennek a szférának is, ebből következően kiemelten fontos lenne az életvégi döntések hazai gyakorlatának felelős bemutatása és mindenki számára elfogadható modus vivendi kialakítása.

És persze a bizalomkérdése is kockán forog, ha itt és most erről nem beszélünk! A bizalom, amelynek szerepét, meghatározó mivoltát a gyógyításban és az orvosban ez idáig senki nem vonta kétségbe,  addig nem is lehet, amíg nem robotokat tesznek műtőasztalra és nem gépek jelentkeznek az ambulanciákon segítséget kérve.  

Összefoglalva: Egyetlen kamarai etikai kódex sem mehet szembe hatályos hazai büntetőjogi és polgárjogi törvényekkel, ezért „A legfontosabb etikai rendező elv az előnyök maximalizálásának elve” szöveg rész törlése a kódex végleges  szövegéből elengedhetetlen.

Kapcsolódó témák